Interjú Gósy Máriával a Széchenyi-díj apropóján

Hogyan fordult figyelme a hangzó beszéd kutatása felé? Kik indították el pályáján?
A beszéd már kisiskolás koromtól meghatározó volt, sokszor mondtam verset iskolai ünnepélyeken, részt vettem színjátszó szakkörben, ahol beszédképzést is tanítottak. Gimnazista koromban osztálytársaimmal egy hangjátékot is összeállítottunk. Később felfigyeltem a 2-3 éves öcsém beszédére, és érdekelni kezdett az, hogy miként tanulja meg egy kisgyermek az anyanyelvét. Az egyetemen ezt a témát választottam szakdolgozatomnak, de sokáig nem volt oktató, aki elvállalta volna a vezetését. Végül Szathmári István lett a témavezetőm, akinek hálás vagyok, mert azzal foglalkozhattam, ami nagyon érdekelt. Ötödévesen Bolla Kálmán hirdetett egy beszéddel foglalkozó speciális kollégiumot, aminek egyedüli hallgatója voltam, és elcsodálkoztam mindazon, amit akkor megtudtam, olvastam a beszédről, a beszéd elemzéséről. Így aztán már nem volt kérdéses, hogy amikor akadémiai ösztöndíjat ajánlottak fel a Nyelvtudományi Intézet Fonetikai Osztályán, azonnal jelentkeztem. A legnagyobb hatása rám mind szakmailag, mind emberileg Vértes O. Andrásnak volt, akivel a kezdetekben ugyanazt az íróasztalt használtuk, mivel kettőnknek jutott egy. Sokat tanultam tőle, de talán a legtöbbet az életszemlélete adott.

Bölcsészként nem volt könnyű megbarátkozni azokkal az ismeretekkel, amelyek a beszéd kutatásához kellettek,

mint például az akusztika, a fiziológia, a hallásmechanizmus. Eleinte a gépek, műszerek is ijesztőnek tűntek, de egy csodálatos világ tárult elém, amelynek a rejtélyeit még ma is igyekszem felfedezni.  

Közel 15 évvel ezelőtt, 2007-ben, az Ön vezetésével indult el a Beszélt Nyelvi Adatbázis (BEA) tervezése. Hogyan változott az elmúlt évtizedben a hazai hangzó beszéd?
A BEA számtalan kutatáshoz biztosított és biztosít folyamatosan jó minőségű, rögzített beszédanyagot. Az adatbázis nagy, közel 500 beszélőt rögzítettünk, 18 éves kortól 90 éves korig, különféle beszédműfajokban, például vélemény-nyilvánítás, társalgás vagy mondatismétlés. Így bármilyen célú kutatáshoz vannak jól elemezhető beszédanyagaink. A nyelv hangzó változata időről időre módosul, változik, de az észrevételükhöz, az elterjedésük mértékének megítéléséhez sok-sok évnek, talán évtizednek kell eltelnie, hogy biztosat állíthassunk. A spontán beszéd jellemzően tartalmaz megakadásjelenségeket (ilyen például a hezitálás, a nyelvbotlás, az újrakezdés, a téves indítás, téves szótalálás, sorrendiségi tévesztések). Ezek természetes velejárói annak, hogy a gondolatainkat azonnal, előzetes felkészülés nélkül fejezzük ki verbálisan. Azt tapasztaljuk, hogy a megakadásjelenségek mennyisége napjainkban mintha növekedne, és valószínűsíthetően változik az egyes típusok előfordulása is.Tekintettel az egyéni különbségekre, még nagyon sok vizsgálat szükséges ennek a jelenségnek a jobb megismeréséhez.

A BEA mellett kiemelt szerepe van a gyerekkori beszédészlelés és beszédmegértés fejlesztésében is. Milyen kutatásokat végez ezen a téren jelenleg?
A beszédészlelés és a beszédmegértés kutatása gyakorlatilag a kezdetektől része a munkámnak, és csaknem előzmény nélküli volt a magyar beszédet tekintve. A kutatásaim vezettek egy, a gyermekek számára kidolgozott hallásszűrési eljárás létrehozásához (ez a kollégáimmal kifejlesztett GOH-módszer), valamint a GMP Beszédpercepciós Diagnosztika megalkotásához. Ez utóbbi a gyermekek beszédészleléséről és beszédmegértéséről nyújt információt, és így nagy segítség azoknak, akiknél ezek a folyamatok nem megfelelően működnek. Kidolgoztuk a percepciós fejlesztési módszereket is. Jelenleg egyrészt az ikergyermekek, másrészt a megkésett beszédfejlődésűek beszédészlelésének és beszédmegértésének a jellemzőit kutatom.

Melyek a korszerű beszédkutatás főbb ismérvei?
A fonetika vagy beszédkutatás interdiszciplináris tudomány, ami azt jelenti, hogy a tanulmányozásához a kutatónak több kapcsolódó területet is ismernie kell, a beszéd ugyanis rendkívül összetett. A vizsgálata kísérleteken alapszik. Meghatározó volt évtizedekkel ezelőtt az, hogy a beszédet láthatóvá tették, majd a számítógépek alkalmazása számos területen járult hozzá a korszerű kutatások módszertanához. Végül a nagy beszédadatbázisok fejlesztése adott óriási lehetőséget ahhoz, hogy a beszéd bármelyik részét elemezhessük.

A beszédkutatás a beszédhangok összetevőitől a spontán beszédig vizsgálja az elhangzottakat,

különféle alkalmazásokat tesz lehetővé, mint például a kriminalisztikai felhasználás a beszélőazonosítás révén, részvétel a mesterséges beszédfelismerésben, különféle diagnosztikai tesztek fejlesztése vagy éppen hozzájárulás a pedagógiai munkához.

Az interdiszciplinaritás tehát a beszéd kutatásához is elengedhetetlen. Mely eredményeit emelné ki ebből a szempontból?
Onnan kezdem, hogy a fonetika évszázadokkal ezelőtt elméletinek nevezhető tudomány volt; a kutatók legfeljebb a saját kiejtésüket figyelték meg, és írták le a tapasztalataikat. A 19. század utolsó harmadától különféle eszközöket kezdtek használni a beszédképzés és a hangzás sajátosságainak tanulmányozására, ezt nevezték úgy, hogy eszközfonetika. A korszerű beszédkutatás nem önmegfigyelés, hanem minél több résztvevő „megfigyelése”, minél több beszélő viszonylag természetes körülmények között rögzített beszédének a kutatása. Ez azt jelenti, hogy mindig kísérletes, mindig adathalmazokon alapszik, és minél nagyobb adatmennyiség áll rendelkezésre, annál megbízhatóbb eredményekhez jutunk. A beszédkutatást – éppen az interdiszciplinaritása miatt – sokszor nem is igen tekintik klasszikus bölcsész tudománynak, ugyanakkor nem is természettudomány, noha módszereinek egy része a természettudományokból kölcsönzött. Az egyik legnagyobb fonetikus, Peter Ladefoged beszélt egy konferencia előadásában arról, hogy a fonetikus nem gégész, nem fülész, nem akusztikus, nem pszichológus, nem neurológus, hanem olyan nyelvész, aki az összes többi területhez is ért, annyira, amennyire a beszéd kutatása azt megkívánja.

Az Ön iskolateremtő munkássága megkérdőjelezhetetlen, tanítványai közül többen önálló kutatócsoportot alakítottak, jelenlegi hallgatói is nagyon szeretnek az óráira járni. Hogy érzi magát a katedrán?
Erre a kérdésre lehetetlen nem közhelyszerűen válaszolni: nagyon szeretek tanítani. Az egy nagyon különleges, pontosan talán le sem írható érzés, amikor az ember kilép egy nagy teremben a hallgatók elé, és igyekszik elmondani nekik azt, ami számára évtizedek óta rendkívüli örömet jelent. A félévek elején, a nagyelőadásaim előtt a mai napig szorongok kicsit, sikerül-e vajon felkelteni a hallgatók érdeklődését, le tudom-e kötni a figyelmüket hétről hétre. Az érdeklődő, tudni vágyó hallgató nagyon nagy öröm.

Gósy Mária kivételesen értékes tudományos pályafutása, az általános és a magyar fonetika, illetve a pszicholingvisztika területén elért eredményei, valamint a GMP beszédpercepciós diagnosztika kifejlesztését és sztenderdizálását megalapozó kutatásai elismeréseként 2022. március 15-én Széchenyi-díjat kapott.